Balaton, a "magyar tenger"

A Balaton a Dunántúl közepén fekszik, a Bakony, a Somogyi-dombság és a Mezőföld között. A Balaton területe főként mezozoikum kori üledékes kőzet. A Balaton maga 5–7000 éve alakult ki, a holocén kori tektonikai mozgások és az erózió eredményeként. A Badacsony bazaltoszlopai vulkanikus tevékenységre utalnak. A Balaton vízállására főként a vízgyűjtő területére hulló csapadék, a párolgás és a Sió csatorna általi vízszintszabályozás van hatással. Évente kb. 176 millió m³ csapadék hullik az 5774,5 km²-es vízgyűjtő területre, ebből 930–1000 millió m³ kerül a tóba. A Balatonra évente kb. 370 millió m³ csapadék hullik. A Zala folyóból és különböző patakokból másodpercenként 17 m³ víz ömlik a tóba. A nyári hónapokban az erős párolgás miatt a vízszint több centiméterrel is csökken.
A Balatont tápláló felszíni vizek:
Kis-Balaton

Az 1920-as években a Balaton vízszintjének csökkenése miatt kiszáradt, ekkor a Zala folyót szabályozták és egyenesen a tóba ömlött. A Balaton emiatt kezdett elalgásodni, és felborult a biológiai egyensúlya. 1949-ben a Kis-Balaton környékét védetté nyilvánították, és az 1980-as években helyreállították a mocsárvilágot, így a Balaton vízminősége is javult.
A Zala folyó
A Zala 138 km hosszú, átlagos vízhozama 6 m³/min. Ezzel Magyarország kisebb folyói közé tartozik, de a Balatonba ez szállítja a legtöbb vizet. A Zala észak felől folyik a Kis-Balatonba, ahol vize oxigéndússá válik és megtisztul, majd kelet felé hagyja el a Kis-Balatont, hogy Keszthelytől délre a Balatonba folyjon.
Sió
