Olaszország - Velence

Az észak-olaszországi Velence a világ egyik csodája, a lagúnák városa. Tölgy és fenyőfaoszlopok ezreire épített házakból áll. A tengervíz csatornákkal szeli apró részekre a területet. 118 szigetre épült és mintegy 400 híd található itt. Ha vaporettóval, azaz vízi taxival érkezünk, kiszállhatunk a Szent Már téren is.

A teret a hasonló nevű templomról nevezték el, melyet 830-ban kezdtek el építeni, hogy megfelelő otthont adjanak Márk apostol földi maradványainak. Vallási célok mellett a templom egy ideig a város kincstár szerepét is betöltötte. Nem messze a tőle a térre és a tengerre néző Dózse palota emelkedik, mely közel egy évezredig a pompa és földi hatalom jelképének számított.

A palotát a híres sóhajok hídja köti össze az egykor börtönként működő épülettel. A várost egy széles csatorna, a Canal Grande szeli ketté, mely mellett gyönyörű XIV. és XV. Századi épületek, paloták és kereskedő házak láthatók. Egy nagyobb kanyar után tárul szemünk elé a Rialto híd, mely a XVI. században épült. Környékén igen sok aranyműves is található még a mai napig is. Minden év első havában rendezik a velencei karnevált. A szó eredete a „carne vale”, mely magyarul annyit tesz „ég veled hús”. A középkor vallásos embere szigorúan betartotta a húsvéti böjtöt. Előtte azonban evés ivással, mulatozással töltötték az időt. Vízkereszttől ( január 6 ) egészen Húshagyó keddig tartott ez az időszak Velencében.

A tél elbúcsúztatásának is vehették régen ezt a periódust. Az Adriai Köztársaság idejében az összes tilalmat feloldották a karnevál idejére. Ez azért sem kis dolog, mert olyan szigorú törvények uralkodtak akkoriban Velencében, hogy a megszegésükért akár 2 éves börtönbüntetést is lehetett kapni. De az ünnepi időszak feledtetett minden addigi keménységet. Az emberek vidámak voltak, elözönlötték Velence utcáit, tereit és szebbnél szebb ruhákat és álarcokat vettek fel. Az álarcokat akkoriban is már papírmaséból készítették és díszesen festették.

Régi múltra tekint vissza a velencei maszkok viselete. A velencei tanács a Serenissima rettegett emberei betiltották a szerencsejátékot, a fegyverek viselését is az álarcot viselőknek. Nem is véletlenül. Az álarc ugyanis személytelenné teszi az embert. Az ölti fel, aki el akarja takarni magát és személyiségét. Így tényleg volt alapja a tiltásnak. Egyetlen álarc, a „bauta” viselését engedték meg, azt viszont egész évben. Ez egy fél álarc volt, így enni, inni is lehetett viselése közben. Volt a középkorban egy másik jellegzetes álarc is, a rettegett „pestisdoktor”, mely egy hosszú, csőrben végződő képződmény volt.